A gazdasági totálkár azt jelenti, hogy az autó – új alkatrészekkel történő
– helyreállítása szakszervizben nem gazdaságos. A javítási költségek ugyanis
meghaladnák a gépjármű forgalmi értékét, a kötelező gépjármű
felelősségbiztosítás (kgfb) alapján történő kárrendezésnél pedig nem gazdagodhat
a károsult autós ügyfél.
Az idősebb kocsikat ért nagyobb ütközésektől gyakran válik a jármű
totálkárossá. A gazdasági totálkár esetén a kárszakértő a
rendelkezésére bocsátott adatok – és a szemle jegyzőkönyv alapján – meghatározza
az ép gépjármű értékét, a kár keletkezésének időpontjában. Ebből levonják a
sérült gépjármű értékét (ez a maradványérték), mivel az autó a tulajdonosnál
marad.
Ezt követően két lehetőség közül választhat a károsult: az egyik, hogy a
sérült gépjárművet vagy a biztosító közreműködésével, vagy pedig a szabad piacon
eladja. A kártérítési összegből és a sérült autó vételárából pedig másik kocsit
vásárolhat magának.
A második lehetőség: a biztosítói kártérítésből a gépjárművet saját maga is
helyreállítathatja a tulajdonosa, hiszen ez csak a biztosító számára
gazdaságtalan.
Többször előfordul, hogy a gazdasági totálkárosnak ítélt jármű
devizahitellel, lízingel terhelt, ilyenkor a kgfb valamint casco biztosítás
alapján történő kárrendezésnél a biztosító nem tudja figyelembe venni az
árfolyam-különbözetből adódó veszteséget, a keletkezett kár megtérítésekor.
Ilyenkor – a banki egyeztetést követően – a tulajdonos a kártérítésből
állíttatja helyre a járművet. A banktól kérvényezheti, hogy járuljon hozzá a
helyreállításhoz, mert így a lízingszerződés érvényben maradhat. Ilyenkor a bank
által megbízott szakértő ellenőrizni fogja a javítást.
